Ördög és angyal

Nagy tanácskozás folyt a Mennyországban. Valamennyi fehérszárnyas angyal együtt volt. A Jóisten így szólt hozzájuk: - A pokol leggonoszabb ördögét kell megmenteni. Ki vállalkozik rá közületek?

A kis angyalok szolgálatkészen így feleltek: - Én is! Én is! Én is!

 - Csahogy nem olyan egyszerű a dolog - folytatta a Jóisten -, aki vállalkozik, és nem képes megjavítani az ördögöt, annak vele együtt a pokolba kell süllyednie.

Erre azonnal visszahúzódtak az angyalok. - Azt már nem - kiáltották. - Ilyen nagy dologra nem vállalkozunk.

- Senki sincsen közületek, aki mégis meg merné próbálni? - kérdezte az Isten.

Ekkor előrelépett egy selymes fürtű, liliomfehér ruhába öltözött szépséges kis angyalka, és így szólt: - Én vállalom!

A Jóisten szeretettel megsimogatta és csak annyit mondott: - Menj hát!

A pokol leggonoszabb ördöge éppen egy fiúval verekedett. Úgy tépázta szegény gyereket, hogy az keservesen sírt-rítt. Az angyalka, aki épp akkor szállt le a Mennyországból, odaállt a fiú elé, hogy megvédje őt. Nosza több sem kellett az ördögnek, haragosan rákiáltott: - Elmenj innét, mert mindjárt rád kerül a sor!

- Üss inkább engem, csak ezt a szegény fiút ne bántsd!

- Azt éppen megkaphatod! - felelte az ördög.

Elengedte a fiút, és az angyalt kezdte ütlegelni. Mikor látta, hogy hagyja magát, türelmetlenül rászólt: - Ugyan miért nem sírsz már? Talán bizony nem érzed eléggé?

- Azért nem sírok, mert nem akarom, hogy a Jóisten meghallja a sírásomat, és téged megbüntessen - felelte az angyal.

Az ördög erre elengedte és nem verte tovább. Nagy csoport fiút pillantottak meg, akik a mezőn játszadoztak.

- Meglásd, milyen ijedten fognak szétrebbenni - mondta az ördög és köveket hajigált feléjük.

Az angyal erre eléjük állt, úgy, hogy a kövek mind őt érték el. Egészen véres lett a ruhája.

- De buta vagy - bosszankodott az ördög -, talán bizony nem fájnak neked az ütések? Miért nem engeded, hogy őket érjék a kövek?

- Én azért vagyok itt, hogy mindenkinek a fájdalmát átvegyem - felelte szelíden az angyal.

Az ördög erre fölhagyott a kődobálással. Csahogy most egy szépséges rózsatövet pillantott meg, hát neki akart esni, hogy letépje az épp hasadni készülő bimbócskát. Az angyal megint eléje állt.

- Inkább a szárnyaimat tépd ki - könyörgött neki.

- Hogyan repülsz akkor vissza a Mennyországba?

A kis angyalka bánatosan nézett rá. - Ha te nem javulsz meg, nekem nincsen helyem többé a Mennyországban. Ezesetben én is a pokolba kerülök veled.

A gonosz ördög nevetett. - Gyere, csak gyere!

És magával vonszolta. Egyszerre óriási szélvihar támadt, a fák, bokrok csak úgy hajladoztak. Villámlás, mennydörgés rázta meg az eget. Zuhogott az eső. Az angyal a testével védte meg az ördögöt az eső elől. Az ördög csodálkozott ezen.

- Miért nem véded inkább önmagadat? Hiszen rossz voltam hozzád, ütöttelek és köveket hajigáltam feléd.

- Nekem az a hivatásom, hogy jó legyek, mindent eltűrjek és megbocsássak - felelt az angyal.

Az ördög szégyenkezve kullogott mellette. Így értek egyre közelebb a pokol felé. Nagy piros lángnyelvek csaptak feléjük. Az ördög egyszerre felkiáltott: - Forduljunk vissza! Nem akarom, hogy te is ide kerülj a gonoszok közé!

De már késő volt. Egész csoport ördög tartott feléjük. Körülfogták az angyalt és meg akarták cibálni fehér szárnyait. De az ördög, aki vele volt, nem engedte őt bántani. A többi persze nevette őt.

- Eredj, hajíts köveket a játszadozó fiúk közé, mert neked az a hivatásod, hogy rossz légy! - mondták neki.

- Nem megyek! - felelte az ördög - Soha többé nem bántom őket.

- Tépd le a rózsatő hasadó bimbócskáit - küldték a többiek.

- A rózsatövet sem bántom soha többé! - válaszolta az ördög, és nem tágított az angyal mellől.

Erre valamennyi ördög nekiesett az angyalnak, és ütötték, verték. De az ördög eléje állt úgy, hogy őt érjék az ütések. Már csupa vér volt a ruhája és a vér lemosta róla a fekete színt. Mikor a gonosz ördögök ezt látták, ijedten futottak vissza a pokolba. S alighogy odaértek, hatalmas robaj, dübörgés hallatszott és a pokol valamennyi ördögével együtt eltűnt. Az angyalka pedig nagy diadallal vitte magával a leggonoszabb ördögöt, akit ő váltott meg, és fölszállt vele a Mennyországba.

ismeretlen szerző