�rangyaln�vend�kek a Szent Anna-t�n�l

Mindenki tudja, hogy a gyerekek m�r igen kor�n elkezdik tanulni a vil�g megismer�s�t; egy kicsit m�r az �vod�ban, azt�n az iskol�ban pedig egyre m�lyebben. Nincs ez m�sk�nt odaf�nt az angyalokkal sem, akik az �rangyals�gra k�sz�lnek, �k is szinte m�r a b�lcs�ben ismerkedni kezdenek a feladatukkal. Ennek az els� l�p�se az, hogy megismerj�k a F�ldet, ahol azok az emberek �lnek, akikre nekik majd vigy�zniuk kell. Amikor ezek az �rangyalok m�g olyan apr�k, hogy szemmel nem is l�that�ak, Isten m�r akkor tan�tani kezdi �ket.

 Mostan�ban is sz�letett egy csoport ilyen kis �rangyalnak val�, az �r pedig ki�lt egy felh� tetej�re, �s lefel� kandik�lt, hogy a F�ld melyik r�sz�t ismertesse meg vel�k.

Amint a felh� haladt, �ppen a Szent Anna-t� f�l�tt j�rt, ami egy magas hegyek k�z�tt megb�v�, eg�szen kicsi �s tiszta viz� t�. Az �r azt gondolta, hogy ez igaz�n sz�p hely. Itt megismerhetik a F�ldet ezek a kis angyalok. Leny�lt a felh�r�l, szak�tott odalentr�l egy pitypangot, ami m�r id�s volt, �s sz�rke b�bit�k bor�tott�k a fej�t. Odaki�ltott a kis �rangyaloknak:

- Riad�! Mihelyt belef�jok a pitypangba, mindenki elkap egy b�bit�t, s azzal, mint egy ejt�erny�vel leereszkedik a t�partra. Egy eg�sz napotok lesz, n�zzetek j�l k�r�l. Este, amikor a sz�l f�lt�mad, ism�t kapaszkodjatok a pitypangb�bit�ba, �s a sz�l visszar�p�t ide a felh�re, ahol �n k�v�ncsian v�rom az �lm�nybesz�mol�t.

A kisangyalok nagyon �r�ltek, az �r pedig belef�jt a pitypangba. Ott sz�lltak a leveg�ben a felh� k�r�l a b�bit�k, a kisangyalok ugr�ltak �s elcs�ptek egyet-egyet k�z�l�k, s csakugyan, mint az ejt�erny�s�k, leereszkedtek.

Lent pedig a t� partj�n k�rbej�rtak, futkostak, megn�ztek f�vet, bogarakat, a f�k t�rzs�t megtapogatt�k, csod�lkozva, hogy milyen magasra n�ttek.

Az egyik kisangyal azonban rossz helyre hullott, bele a t� k�zep�be. Csak az volt a szerencs�je, hogy �ppen ott �szk�lt egy nagy falev�l, �gyhogy ennek a h�t�n k�t�tt ki. K�r�ln�zett, �s �gy sz�lt mag�ban:

- H�t ez a F�ld nem is olyan nagy. H�rmat tudok l�pni jobbra, h�rmat balra, s m�ris v�get �r.

Azt�n belen�zett a t�ba, �s l�tta, hogy a viz�ben visszat�kr�z�dnek a f�k.

 - Meg akarom �rinteni �ket - �bredt f�l benne a k�v�ncsis�g, kiny�jtotta kez�t a v�zbe, de nem tudta sem a f�k level�t meg�rinteni, sem a t�rzs�t, csak vizes lett a keze. Csal�dottan h�zta vissza.

Nem sokkal k�s�bb egy mad�rraj rep�lt a t� f�l�tt. F�lfigyelt a k�pm�sukra:

- J�, itt valamik rep�lnek! - ujjongott. - Nekik m�r nagy, er�s sz�rnyuk van, nemcsak pitypanggal tudnak sz�llni, mint �n. Megsimogatom a tollukat.

Beleny�lt a t�ba, persze megint hi�ba. Elszontyol�dott.

A parton lev� angyalok viszont, amikor a madarak ott lesz�lltak, �s a magokat csipegett�k, odaszaladtak hozz�juk, eg�sz k�zelr�l n�zt�k azokat, belef�rt�k a kez�ket a tollaik k�z�.

- H�, milyen pihe-puha! - mondogatt�k egym�snak.

Azt�n teltek az �r�k, elj�tt az est, s vele megjelentek a csillagok. Az angyalok n�zt�k a csillagokat az �gen, a t� k�zep�re esett angyal is n�zte a csillagok visszat�kr�z�d�s�t a t�ban. A csillagot is meg akarta fogni, h�tha ez siker�l, de most sem j�rt sikerrel.

F�lt�madt a sz�l, �s az angyalok visszaeml�keztek az �r parancs�ra. Mindegyik a magasba tartotta a kis pitypangb�bit�t, a sz�l pedig sodorni kezdte �ket egyre magasabbra. V�g�l kik�t�ttek az �r tenyer�n, aki r�juk n�zett, l�tta az arcukon, mennyire f�radtak �s elcsig�zottak, a zseb�be rejtette �ket, s hagyta, hadd aludjanak ott m�snap reggelig. Akkor �breszt�t f�jt, s megk�rdezte t�l�k:

- No, angyalok, hogy tetszett a F�ld?

�k pedig egym�s szav�ba v�gva mes�lt�k, hogy milyen sz�p volt a f�, meg a bogarak, madarakat is l�ttak, m�g a tollukat is megsimogatt�k, a csillagos �g pedig egyenesen leny�g�z� odalentr�l.

A lev�lre hullott kisangyal csak annyit mondott hogy az eg�sz F�ld nem m�s, mint k�pr�zat. Mihelyt b�rmit, amit l�tunk, meg akarunk �rinteni, csup�n a kez�nk lesz vizes, semmi t�bb. A t�bbi hi�ba bizonygatta, hogy nem, nem �gy van, a madarak t�nyleg v�rbeli madarak, a f�k val�di f�k, a csillagok igazi csillagok, a kisangyal csak r�zta a fej�t. Neki ugyan besz�lhetnek, � tudja, hogy az eg�sz egy nagy becsap�s.

Az �r megh�kkent. - Mit csin�ljak �n ezzel a kisangyallal? - t�prengett.

�ll� h�tig gondolkodott, azt�n, amikor legk�zelebb dolga akadt a F�ld�n, �gy sz�lt a kisangyalhoz: - Gyere, ugorj a tenyerembe!

� nem k�rette mag�t, m�r sz�kkent is. Ekkor ism�t lementek a t�partra, ahol az �r letette �t a f�be, �s azt mondta:

- Na, most n�zz k�r�l!

� csod�lkozott �s �lm�lkodva mondogatta: - H�t ezeknek t�nyleg igazuk volt! Van itt f�, meg mad�r is, a f�k is val�s�gosak, t�nyleg nem csak v�z a F�ld.

A Szent Anna-t� cs�ndes hull�mai pedig falevelek sz�zait ringatt�k a v�zparton.

ismeretlen szerz�